« Schweig einmal still » (n°43)
Schweig einmal still, du garst'ger Schwätzer dort!
Zum Ekel ist mir dein verwünschtes Singen.
Und triebst du es bis morgen früh so fort,
Doch würde dir kein schmuckes Lied gelingen.
Schweig einmal still und lege dich aufs Ohr!
Das Ständchen eines Esels zög ich vor.
Elhallgass már végre, te undok gajdoló!
Torkig vagyok az átkozott daloddal.
Ha hajnalig űznéd ezt itt tovább,
akkor sem lenne egyetlen szép dalod.
Elhallgass már végre, és feküdj a füledre!
Egy szamár szerenádját jobban elviselném!
« O wüsstest Du, wie viel ich deinetwegen » (n°44)
O wüßtest du, wie viel ich deinetwegen,
Du falsche Renegatin, litt zur Nacht,
Indes du im verschloßnen Haus gelegen
Und ich die Zeit im Freien zugebracht.
Als Rosenwasser diente mir der Regen,
Der Blitz hat Liebesbotschaft mir gebracht;
Ich habe Würfel mit dem Sturm gespielt,
Als unter deinem Dach ich Wache hielt.
Mein Bett war unter deinem Dach bereitet,
Der Himmel lag als Decke drauf gebreitet,
Die Schwelle deiner Tür, das war mein Kissen -
Ich Ärmster, ach, was hab ich ausstehn müssen!
Ó, ha tudnád, hogy miattad,
de csalfa áruló, mit szenvedtem az éjjel,
miközben házadba zárkózva feküdtél,
míg én kívül töltöttem az időt.
csak az eső szolgált rózsavízzel,
szerelmes üzenetet a villám hozott;
a viharral vetettem kockát,
miközben ott őrködtem az ereszed alatt.
Ereszed alatt készítettem ágyat,
az ég terített reám takarót,
ajtód lépcsője, az volt a párnám -
Ó, én nyomorult, mit kellett kiállnom!
« Wer rief dich denn? » (n°6)
Wer rief dich denn? Wer hat dich herbestellt?
Wer hieß dich kommen, wenn es dir zur Last?
Geh zu dem Liebchen, das dir mehr gefällt,
Geh dahin, wo du die Gedanken hast.
Geh nur, wohin dein Sinnen steht und Denken!
Daß du zu mir kommst, will ich gern dir schenken.
Geh zu dem Liebchen, das dir mehr gefällt!
Wer rief dich denn? Wer hat dich herbestellt?
Ugyan ki hívott? Ki rendelt ide?
Ki mondta, hogy gyere, ha ez oly nagy teher?
Menj kedvesedhez, aki jobban tetszik,
menj oda, ahová a gondolatod jár.
Menj csak oda, ahol a tűnődésed áll!
Megkíméllek attól, hogy hozzám gyere.
Menj kedvesedhez, aki jobban tetszik!
Ugyan ki hívott? Ki rendelt ide?
« Wie soll ich fröhlich sein » (n°31)
Wie soll ich fröhlich sein und lachen gar,
Da du mir immer zürnest unverhohlen?
Du kommst nur einmal alle hundert Jahr,
Und dann, als hätte man dir's anbefohlen.
Was kommst du, wenn's die Deinen ungern sehn?
Gib frei mein Herz, dann magst du weitergehn.
Daheim mit deinen Leuten leb in Frieden,
Denn was der Himmel will, geschieht hinieden.
Halt Frieden mit den Deinigen zu Haus,
Denn was der Himmel will, das bleibt nicht aus.
Hogy legyek vidám, és hogy nevessek,
ha mindig nyíltan mérgelődsz velem?
Száz évben egyszer jössz,
és akkor is, mintha csak parancsra tennéd.
Miért jössz, ha a tiéid ezt kelletlenül veszik?
Oldd fel a szívemet, akkor mehetsz tovább.
Élj békében a családoddal otthon,
Amit az ég akar, az megtörténik itt lenn.
Tarts békét a tiéiddel otthon,
Mert amit az ég akar, az nem maradhat el.
« Du denkst mit einem Fädchen mich zu fangen » (n°10)
Du denkst mit einem Fädchen mich zu fangen,
Mit einem Blick schon mich verliebt zu machen?
Ich fing schon Andre, die sich höher schwangen;
Du darfst mir ja nicht trau'n, siehst du mich lachen.
Schon Andre fing ich, glaub' es sicherlich.
Ich bin verliebt, doch eben nicht in dich.
Azt gondolod, megfoghatsz egy cérnaszállal,
hogy egy pillantással elcsavarod fejem?
Kaptam már másokat, kik nagyobbat lendültek;
Nem szabad elhinned, ha nevetni látsz.
kaptam már másokat, hidd el nekem.
Szerelmes vagyok, csak éppen nem beléd!
« Geselle, woll’n wir uns in Kutten hüllen » (n°14)
Geselle, woll'n wir uns in Kutten hüllen,
Die Welt dem lassen, den sie mag ergötzen?
Dann pochen wir an Tür um Tür im Stillen:
,,Gebt einem armen Mönch um Jesu willen."
,,O lieber Pater, du mußt später kommen,
Wenn aus dem Ofen wir das Brot genommen.
O lieber Pater, komm nur später wieder,
Ein Töchterlein von mir liegt krank danieder."
,,Und ist sie krank, so laßt mich zu ihr gehen,
Daß sie nicht etwa sterbe unversehen.
Und ist sie krank, so laß mich nach ihr schauen,
Daß sie mir ihre Beichte mag vertrauen.
Schließt Tür und Fenster, daß uns keiner störe,
Wenn ich des armen Kindes Beichte höre!"
Barátom, öltsünk csuhát,
hagyjuk a világot annak, ki élvezi?
Aztán kopogtassunk ajtókon csendesen:
„Adj a szegény barátnak Jézus kegyelmével."
„Ó, kedves atyám, később kell jönnöd,
mikor a kenyeret már kisütöttük.
Ó, kedves atyám, később kell jönnöd,
az egyik leányunk betegágyon fekszik”.
„De ha beteg, hadd menjek hozzá,
nehogy meghaljon ellátatlanul.
És ha beteg, hadd nézzem meg,
hogy gyónásával rám bízhassa magát.
Zárjátok be az ajtót és ablakot, hogy ne zavarjon senki,
mikor a szegény gyermek gyónását hallgatom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése