« Ich ließ mir sagen, und mir ward erzählt » (n°26)
Ich ließ mir sagen und mir ward erzählt,
Der schöne Toni hungre sich zu Tode;
Seit ihn so überaus die Liebe quält,
Nimmt er auf einen Backzahn sieben Brote.
Nach Tisch, damit er die Verdauung stählt
Verspeist er eine Wurst und sieben Brote,
Und lindert nicht Tonina seine Pein,
Bricht nächstens Hungersnot und Teurung ein.
Kérdeztem, és mondták,
a szép Toni halálra éhezteti magát;
olyan nagyon gyötri a szerelem,
hét cipót vesz minden zápfogára.
Étkezés után, hogy javítsa az emésztését,
még megeszik egy kolbászt hét kenyérrel;
és ha Tonina nem könyörül meg a szenvedésén,
az újabb éhezéshez és koplaláshoz vezet.
« Wie lange schon » (n°11)
Wie lange schon war immer mein Verlangen:
Ach wäre doch ein Musikus mir gut!
Nun ließ der Herr mich meinen Wunsch erlangen
Und schickt mir einen, ganz wie Milch und Blut.
Da kommt er eben her mit sanfter Miene,
Und senkt den Kopf und spielt die Violine.
Milyen hosszú volt a vágyakozásom:
Ó, egy zenész jó lenne nekem!
Most az Úr kedvezett a kívánságomnak,
és küldött nekem egyet, fehér rózsásarcút.
Éppen jön is, szelíd tekintettel,
lehajtja a fejét, és a hegedűjén játszik.
« Wie viele Zeit verlor´ ich, dich zu liebe » (n°37)
Wie viele Zeit verlor ich, dich zu lieben!
Hätt ich doch Gott geliebt in all der Zeit.
Ein Platz im Paradies wär mir verschrieben,
Ein Heilger säße dann an meiner Seit.
Und weil ich dich geliebt, schön frisch Gesicht,
Verscherzt ich mir des Paradieses Licht,
Und weil ich dich geliebt, schön Veigelein,
Komm ich nun nicht ins Paradies hinein.
A szerelmemmel irántad mennyi időt elvesztegettem!
ha ezalatt csak Istent szerettem volna,
helyem a paradicsomban biztosított volna,
egy szent ülne majd az oldalamon.
De mivel a te szép, üde orcádat szerettem,
eljátszottam a paradicsomi fényt,
mivel szép violám, téged szerettelek,
a paradicsomba már nem jutok sosem.
« Was soll der Zorn, Mein Schatz, der dich erhitzt » (n°32)
Was soll der Zorn, mein Schatz, der dich erhitzt?
Ich bin mir keiner Sünde ja bewußt,
Ach, lieber nimm ein Messer wohlgespitzt
Und tritt zu mir, durchbohre mir die Brust.
Und taugt ein Messer nicht, so nimm ein Schwert,
Daß meines Blutes Quell gen Himmel fährt.
Und taugt ein Schwert nicht, nimm des Dolches Stahl
Und wasch in meinem Blut all meine Qual.
Mi az a düh, kincsem, ami fűt?
egyetlen bűnömről sem tudok.
Ó, inkább fogj egy jó hegyes kést
lépj hozzám, és szúrd át a mellemet.
Ha a kés nem elég, fogj egy kardot,
hogy vérem patakja az égbe szökjön.
És ha a kard sem megfelelő, fogj egy acél tőrt,
és mosd el véremben az összes kínomat.
« Selig ihr Blinden » (n°5)
Selig ihr Blinden, die ihr nicht zu schauen
Vermögt die Reize, die uns Glut entfachen;
Selig ihr Tauben, die ihr ohne Grauen
Die Klagen der Verliebten könnt verlachen;
Selig ihr Stummen, die ihr nicht den Frauen
Könnt eure Herzensnot verständlich machen;
Selig ihr Toten, die man hat begraben!
Ihr sollt vor Liebesqualen Ruhe haben.
Boldogok vagytok ti, vakok, mert nem láthatjátok
a bájakat, melyek lángunkat szítják;
Boldogok vagytok ti, süketek,
mert nevethettek, mikor panaszkodik a kedves;
Boldogok vagytok ti, némák, mert szívetek bánatát
nem tudjátok a nők értésére adni;
Boldogok vagytok, ti holtak, akiket eltemettek!
A szerelmi bánattól ti nyugton pihentek.
« Nein, junger Herr » (n°12)
Nein, junger Herr, so treibt man's nicht, fürwahr;
Man sorgt dafür, sich schicklich zu betragen.
Für Alltags bin ich gut genug, nicht wahr?
Doch Beßre suchst du dir an Feiertagen.
Nein, junger Herr, wirst du so weiter sünd'gen,
Wird dir den Dienst dein Alltagsliebchen künd'gen.
Nem, fiatal úr, ezt így igazán nem teszik;
az ember igyekszik, hogy illően viselkedjen.
Hétköznapra jó vagyok, nem igaz?
De ünnepnapra jobbat keresel.
Nem, fiatal úr, ha továbbra is vétkezel,
a hétköznapi kedvesed felmond neked!
« Hoffärtig seid Ihr, schönes Kind » (n°13)
Hoffärtig seid Ihr, schönes Kind, und geht
Mit Euren Freiern um auf stolzem Fuß.
Spricht man Euch an, kaum daß Ihr Rede steht,
Als kostet Euch zuviel ein holder Gruß.
Bist keines Alexanders Töchterlein,
Kein Königreich wird deine Mitgift sein,
Und willst du nicht das Gold, so nimm das Zinn;
Willst du nicht Liebe, nimm Verachtung hin.
Gőgös vagy, szép gyermekem,
és udvarlóiddal magas lóról beszélsz.
ha beszélnek hozzád, alig figyelsz oda,
mintha egy szép köszöntés nehezedre esne.
Nem Nagy Sándor lánya vagy te,
királyságot hozományul nem kapsz;
ha arany nem kell, akkor ónt vegyél;
ha szerelem nem kell, kapj megvetést.
« Du sagst mir, dass ich keine Fürstin sei » (n°28)
Du sagst mir, daß ich keine Fürstin sei;
Auch du bist nicht auf Spaniens Thron entsprossen.
Nein, Bester, stehst du auf bei Hahnenschrei,
Fährst du aufs Feld und nicht in Staatskarossen.
Du spottest mein um meine Niedrigkeit,
Doch Armut tut dem Adel nichts zu Leid.
Du spottest, daß mir Krone fehlt und Wappen,
Und fährst doch selber nur mit Schusters Rappen.
Azt mondod, hogy nem vagyok hercegnő;
de te sem vagy a spanyol királyi ház sarja.
Nem, drágaságom, kakasszóra kelsz,a mezőre mész, és nem díszhintóban.
Gúnyolsz csekélységem miatt,
bár a szegénység nem árt a nemességnek.
Gúnyolsz, hogy nincs koronám és címerem,
pedig te is csak a suszter lován baktatsz!
« Lass sie nur geh´n, die so die Stolze spielt » (n°30)
Laß sie nur gehn, die so die Stolze spielt,
Das Wunderkräutlein aus dem Blumenfeld.
Man sieht, wohin ihr blankes Auge zielt,
Da Tag um Tag ein andrer ihr gefällt.
Sie treibt es grade wie Toscanas Fluß,
Dem jedes Berggewässer folgen muß.
Sie treibt es wie der Arno, will mir scheinen:
Bald hat sie viel Bewerber, bald nicht einen.
Hadd menjen csak, aki fennhordja az orrát,
a virágos mező csodanövénye.
Az ember látja, fényes szeme hová kacsingat,
nap mint nap másik tetszik neki.
Úgy tesz, mint Toscana folyója:
kövesse őt minden hegyi patak.
De úgy jár, mint az Arno, azt hiszem:
hol sok kérője van, hol meg egy sem.
« Ich hab´ in Penna » (n°46)
Ich hab in Penna einen Liebsten wohnen,In der Maremmeneb'ne einen andern,
Einen im schönen Hafen von Ancona,
Zum Vierten muß ich nach Viterbo wandern;
Ein Andrer wohnt in Casentino dort,
Der Nächste lebt mit mir am selben Ort,
Und wieder einen hab' ich in Magione,
Vier in La Fratta, zehn in Castiglione.
Pennában lakik egy kedvesem,
egy másik a maremmai síkon,
egy Ancona szép kikötőjében,
a negyedikért Viterbóba kell mennem;
egy másik Casentinóban, ott lakik,
a következő ugyanott, ahol én,
de még egy van Magionéban is,
négy La Fratta-ban, tíz Castiglionéban!
