« Verschling’ der Abgrund meines Liebsten Hütte » (n°45)
Verschling' der Abgrund meines Liebsten Hütte,
An ihrer Stelle schäum' ein See zur Stunde.
Bleikugeln soll der Himmel drüber schütten,
Und ein Schlange hause dort im Grunde.
Drin hause eine Schlange gift'ger Art,
Die ihn vergifte, der mir untreu ward.
Drin hause ein Schlange, giftgeschwollen,
Und bring' ihm Tod, der mich verraten wollen!
Nyelje el mélység kedvesem lakhelyét,
tó a helyét árassza el nyomban.
Szórjon rá az ég ólomgolyót,
és az alapjában kígyó fészkeljen.
Fészkeljen benne egy mérges kígyó,
amely megmérgezi a hozzám hűtlent.
Lakjon ott a kígyó, duzzadjon a mérge,
hozzon halált arra, ki megcsalni készül!
« Nun lass uns Frieden schließen » (n°8)
Nun laß uns Frieden schließen, liebstes Leben,
Zu lang ist's schon, daß wir in Fehde liegen.
Wenn du nicht willst, will ich mich dir ergeben;
Wie könnten wir uns auf den Tod bekriegen?
Es schließen Frieden Könige und Fürsten,
Und sollten Liebende nicht darnach dürsten?
Es schließen Frieden Fürsten und Soldaten,
Und sollt' es zwei Verliebten wohl mißraten?
Meinst du, daß, was so großen Herrn gelingt,
Ein Paar zufriedner Herzen nicht vollbringt?
Most kössünk békét, én életem,
túl hosszan tart, hogy viszálykodunk.
ha te nem akarsz, megadom magam én;
hogy tudnánk harcolni életre halálra?
Királyok, hercegek békét kötnek,
csak mi ne szomjaznánk utána?
Hercegek, katonák békét kötnek,
csak mi, két szerelmes vallanánk kudarcot?
Gondolod, ha ami ily nagy uraknak sikerül,
azt két megbékélt szív nem viszi végbe?
« Wohl kenn´ ich Euren Stand » (n°29)
Wohl kenn' ich Euren Stand, der nicht gering.
Ihr brauchtet nicht so tief herabzusteigen,
Zu lieben solch ein arm und niedrig Ding,
Da sich vor Euch die Allerschönsten neigen.
Die schönsten Männer leicht besiegtet Ihr,
Drum weiß ich wohl, Ihr treibt nur Spiel mit mir.
Ihr spottet mein, man hat mich warnen wollen,
Doch ach, Ihr seid so schön! Wer kann Euch grollen?
Ismerem a rangját, az nem csekély.
Nem szükséges onnan oly mélyre ereszkednie,
hogy egy ilyen szegény kis senkit szeressen,
hiszen a legszebbek meghajolnak Önnek.
Ön könnyen meghódítja a legszebb férfiakat,
így jól tudom, csak játszik énvelem.
Gúnyt űz belőlem, figyelmeztettek rá.
De ó, annyira szép Ön! Ki haragudhat Önre?
« Wenn du mich mit den Augen streifst » (n°38)
Wenn du mich mit den Augen streifst und lachst,
Sie senkst, und neigst das Kinn zum Busen dann,
Bitt' ich, daß du mir erst ein Zeichen machst,
Damit ich doch mein Herz auch bänd'gen kann,
Daß ich mein Herz mag bänd'gen, zahm und still,
Wenn es vor großer Liebe springen will,
Daß ich mein Herz mag halten in der Brust,
Wenn es ausbrechen will vor großer Lust.
Mikor rám villantod szemed és nevetsz,
aztán lesütöd, és álladat a kebledre ejted,
kérlek, előbb adj egy jelet,
hogy a szívemet fékezni tudjam,
hogy a szívem szelíden, csöndesen tarthassam,
mikor a nagy szerelemtől szökni akar;
hogy a szívemet a keblemben tarthassam,
mikor a nagy örömtől kitörni akar.
« Wenn Du, mein Liebster, steigst zum Himmel auf » (n°36)
Wenn du, mein Liebster, steigst zum Himmel auf,
Trag' ich mein Herz dir in der Hand entgegen.
So liebevoll umarmst du mich darauf,
Dann woll'n wir uns dem Herrn zu Füßen legen.
Und sieht der Herrgott unsre Liebesschmerzen,
Macht er Ein Herz aus zwei verliebten Herzen,
Zu Einem Herzen fügt er zwei zusammen,
Im Paradies, umglänzt von Himmelsflammen.
Mikor, én kedvesem, a mennybe szállsz,
a szívemet kezemben viszem eléd.
Erre majd szeretőn átölelsz,
aztán az Úr lábához fekszünk.
És látja majd az Úristen szerelmi bánatunkat,
és két szerelmes szívből egyet csinál,
egy szívvé illeszti össze a kettőt,
égi fénnyel körülragyogva, a paradicsomban.
« Was für ein Lied soll dir gesungen werden? » (n°23)
Was für ein Lied soll dir gesungen werden,
Das deiner würdig sei? Wo find ich's nur?
Am liebsten grüb' ich es tief aus der Erden,
Gesungen noch von keiner Kreatur.
Ein Lied, das weder Mann noch Weib bis heute
Hört' oder sang, selbst nicht die ält'sten Leute.
Milyen dalt kellene énekelni neked,
ami méltó hozzád? Ugyan hol találom?
Leginkább a föld alól áshatnám elő,
azt még biztos nem énekelte egyetlen lény sem.
Egy dalt, amit mostanáig sem férfi, sem nő
nem hallott vagy énekelt, még a legeslegöregebbek sem.
« Wir haben beide lange Zeit geschwiegen » (n°19)
Wir haben Beide lange Zeit geschwiegen,
Auf einmal kam uns nun die Sprache wieder.
Die Engel, die herab vom Himmel fliegen,
Sie brachten nach dem Krieg den Frieden wieder.
Die Engel Gottes sind herabgeflogen,
Mit ihnen ist der Frieden eingezogen.
Die Liebesengel kamen über Nacht
Und haben Frieden meiner Brust gebracht.
Sokáig hallgattunk mind a ketten,
aztán egyszerre csak most visszatért szavunk.
Az angyalok leszálltak az égből,
a háborúság után újból meghozták a békét.
Az Isten angyalai szálltak le
és a béke beköltözött velük.
A szeretet angyalai jöttek az éjjel,
és békét hoztak a keblembe.
« Und steht ihr früh am Morgen auf vom Bette » (n°34)
Und steht Ihr früh am Morgen auf vom Bette,
Scheucht Ihr vom Himmel alle Wolken fort,
Die Sonne lockt Ihr auf die Berge dort,
Und Engelein erscheinen um die Wette
Und bringen Schuh und Kleider Euch sofort.
Dann, wenn Ihr ausgeht in die heil'ge Mette,
So zieht Ihr alle Menschen mit Euch fort,
Und wenn Ihr naht der benedeiten Stätte,
So zündet Euer Blick die Lampen an.
Weihwasser nehmt Ihr, macht des Kreuzes Zeichen
Und netzet Eure weiße Stirn sodann
Und neiget Euch und beugt die Knie ingleichen -
O wie holdselig steht Euch alles an!
Wie hold und selig hat Euch Gott begabt,
Die Ihr der Schönheit Kron empfangen habt!
Wie hold und selig wandelt Ihr im Leben;
Der Schönheit Palme ward an Euch gegeben.
Ahogy kiszáll reggel az ágyából,
elhessenti az összes felhőt az égről,
a napot kicsalogatja a hegyre,
az angyalok azonnal versengve
hozzák a cipőjét és ruháját.
Aztán, mikor elindul a reggeli misére,
mindenkit maga után húz,
és ahogy az áldott helyhez közeledik,
a szemétől kigyúlnak a lámpák.
Szenteltvizet vesz, keresztet vet,
aztán fehér homlokát megnedvesíti,
és meghajol és térdet is hajt –
Ó, mily gyönyörűen illik Önhöz mindez!
Mennyi bájjal és áldással ruházta fel Isten
Önt, aki megkapta a szépség koronáját.
milyen édesen, áldottan halad az életen át;
a szépség pálmája adatott Önnek.
« Ihr jungen Leute » (n°16)
Ihr jungen Leute, die ihr zieht ins Feld,
Auf meinen Liebsten sollt ihr Achtung geben.
Sorgt, daß er tapfer sich im Feuer hält;
Er war noch nie im Kriege all sein Leben.
Laßt nie ihn unter freiem Himmel schlafen;
Er ist so zart, es möchte sich bestrafen.
Laßt mir ihn ja nicht schlafen unterm Mond;
Er ginge drauf, er ist's ja nicht gewohnt.
Ti fiatalok, akik a csatamezőre mentek,
vigyázzatok a kedvesemre.
Azon legyetek, hogy a csatában bátran viselkedjen;
mert még életében sosem volt háborúban.
Ne hagyjátok, hogy szabad ég alatt aludjon;
annyira törékeny, megárthat neki.
Nehogy nekem holdfényben aludjon;
belepusztulna, nem szokott ilyesmihez.
« Dass doch gemalt all deine Reize wären » (n°9)
Daß doch gemalt all deine Reize wären,
Und dann der Heidenfürst das Bildnis fände.
Er würde dir ein groß Geschenk verehren,
Und legte seine Kron’ in deine Hände.
Zum rechten Glauben müßt’ sich bekehren
Sein ganzes Reich, bis an sein fernstes Ende.
Im ganzen Lande würd’ es ausgeschrieben,
Christ soll ein jeder werden und dich lieben.
Ein jeder Heide flugs bekehrte sich
Und würd’ ein guter Christ und liebte dich.
Bárcsak összes bájad festett volna,
aztán egy pogány fejedelem megtalálná a képet.
Nagy ajándékkal tisztelne meg,
és koronáját a kezedbe tenné.
Az igaz hitre kellene térnie
az egész birodalmának, a legtávolabbi zugig.
Az egész országban kihirdettetne,
hogy mindenki keresztény legyen és szeressen téged.
Az összes pogány sietve megtérne,
jó kereszténnyé válnának, és szeretnének téged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése