2016. november 26., szombat

Mattinata, Caruso, Passione, Rondine al nido, Torna a Surriento - olasz szöveg és magyar stilizált nyersfordításuk

Ruggiero Leoncavallo (1857 - 1919)

2. / 1[1]. Mattinata (1904)             Reggel

L'Aurora, di bianco vestita,                         A Hajnal, fehérbe öltözve,
Già l'uscio dischiude al gran sol,                 már nyitja az ajtót a nagy Nap előtt,
Di già con le rose sue dita                            amely rózsás ujjával már
Carezza de' fiori lo stuol!                             a virágok sokaságát cirógatja.
Commosso da un fremito arcano                 Egy titokzatos remegés látszik
Intorno il creato già par,                              áthatni köröskörül a teremtést,
E tu non ti desti, ed invano                          és te még nem kelsz fel, és én hiába
Mi sto qui dolente a cantar:                         állok és énekelek itt szomorúan:

Metti anche tu la veste bianca                     Te is vegyél fel fehér ruhát,
e schiudi l'uscio al tuo cantor!                    és nyisd ki az ajtót az énekesed előtt!

Ove non sei la luce manca,                         Ahol te nem vagy, ott hiányzik a fény,
Ove tu sei nasce l'amor! etc.                       ahol te vagy, ott megszületik a szerelem. Stb.


Lucio Dalla (1943-2012)

1. / 2. Caruso (1986)                        Caruso

Qui dove il mare luccica                                                              Itt, ahol a tenger ragyog,
e tira forte il vento                                                                       és erősen vág a szél,
su una vecchia terrazza                                                               egy régi teraszon
davanti al Golfo di Surriento                                                      a sorrentói öböl előtt
un uomo abbraccia una ragazza                                                egy férfi átkarol egy lányt
dopo che aveva pianto                                                                azután, hogy abbahagyta a sírást,
poi si schiarisce la voce e ricomincia il canto                          kitisztul a hangja és újra kezdi a dalt.

Te voglio bene assai                                                                     Annyira szeretlek téged,
ma tanto tanto bene sai                                                             annyira, de annyira, tudod,
è una catena ormai                                                                      immár egy lánc köt össze,
che scioglie il sangue dint' e' vene sai                                      amely felszabadítja[2] a vért az erekben, tudod

Vide le luci in mezzo al mare                                     Látta a fényeket a tengeren,,
pensò alle notti la in America                                    és az amerikai éjszakákra gondolt,
ma erano solo le lampare                                           de (azok) csak a halászok lámpásai voltak,
e la bianca scia di un'elica                                          és a hullámverés egy hajó mögött.
sentì il dolore nella musica                                         Érezte a zenében a szomorúságot
si alzò dal Pianoforte                                                   felállta a zongorától
ma quando vide la luna uscire da una nuvola        de amikor meglátta a holdat előjönni egy felhő mögül
gli sembrò più dolce anche la morte                       még a halál is édesebbnek tűnt neki,
Guardò negli occhi la ragazza                                    belenézett a lány szemébe,
quegli occhi verdi come il mare                                mely zöld volt, mint a tenger,
poi all'improvviso uscì una lacrima                          aztán hirtelen kibuggyant egy könnycsepp
e lui credette di affogare                                            és azt hitte, megfullad (tőle).

Te voglio bene assai                                                     Én annyira szeretlek… stb.
ma tanto tanto bene sai
è una catena ormai
e scioglie il sangue dint'e vene sai

Potenza della lirica                                                      Az opera hatalma,,
dove ogni dramma è un falso                                   ahol minden dráma hamisság,,
che con un po' di trucco e con la mimica               ahol egy kis maszkkal és mimikával
puoi diventare un altro                                              valaki mássá változhatsz,
Ma due occhi che ti guardano                                  de két szem, amelyik téged figyel,
così vicini e veri                                                           ilyen közelről és valóságosan,
ti fanno scordare le parole                                        elfelejteti a szavakat,
confondono i pensieri.                                               és összezavarja a gondolatot..
Così diventò tutto piccolo                                          Így minden kicsivé vált,
anche le notti la in America                                       még az amerikai éjszakák is,
ti volti e vedi la tua vita                                               megfordulsz, és látod, hogy az életed,
come la scia di un'elica                                               mint a hullámverés a hajó mögött,
Ah si, è la vita che finisce                                            ó, igen, az élet (az), ami véget ér,
ma lui non ci pensò poi tanto                                    de ő nem gondolkodott erről,
anzi si sentiva felice                                                      valóban boldognak érezte magát,
e ricominciò il suo canto                                              és újra kezdte az énekét.

Te voglio bene assai                                                      Én annyira szeretlek… stb.
ma tanto tanto bene sai
e' una catena ormai
che scioglie il sangue dint'e vene sai


Ernesto Tagliaferri, (1889 –1937) -  Nicola Valente
 (Text Libero Bovio †1942)

4. / 3. Passione (nápolyi tájszólás)             Szenvedély

Cchiù luntana mme staje,                                           Minél messzebbre vagy tőlem,
cchiù vicina te sento.                                                    annál közelebb érezlek magamhoz.
Chisà a chistu mumento                                              Ki tudja e percben,
tu a che pienze, che faje.                                           mire gondolsz, mit csinálsz.

Tu mm'hê miso 'int' 'e vvéne                                    Az ereimben keringsz,
nu veleno ch'è doce.                                                    mint egy édes méreg.
Comme pesa 'sta croce                                                Milyen nehéz ez a kereszt,
ca trascino pe'tté.                                                          amelyet érted hordok!

Te voglio, te penzo, te chiammo,                            Téged akarlak, rád gondolok, téged hívlak,
te veco, te sento, te sonno.                                      téged látlak, téged érezlek, rólad álmodom.

E' n'anno,                                                                          Egy éve,
ce pienze ch'è n'anno,                                                 gondolnád, (már) egy éve,
ca st'uocchie nun ponno                                             hogy e szemek
cchiù pace truvà?                                                           nem találnak nyugalmat?

E cammino, cammino,                                                  És megyek, megyek,
ma nun saccio addó' vaco.                                          de nem tudom hová.
I' stó' sempe 'mbriaco                                                  állandóan mámoros vagyok,
e nun bevo maje vino.                                                 pedig nem iszom soha bort.

Aggio fatto nu vuto                                                       Fogadalmat teszek
â Madonna d' 'a neve,                                                  a Havas Boldogasszonynak,
si mme passa 'sta freve,                                              ha elmúlik rólam e láz,
oro e perle Lle dó'.                                                        aranyat és (igaz)gyöngyöt adok neki.

Te voglio, te penzo, te chiammo,                            Téged akarlak, stb.
te veco, te sento, te sonno.


Vincenzo de Crescenzo (1875-1964)

16. /9. Rondine al nido (1926)     Fecske a fészekbe

Sotto la gronda de la torre antica                            A régi torony eresze alá
Una rondine amica,                                                   egy kedves fecske
Allo sbocciar del mandorlo è tornata.                    a mandulafa virágzására visszatért.

Ritorna tutti gli anni,                                                  Minden évben visszatér,
Sempre alla stessa data;                                            mindig ugyanabban az időben;
Monti e mare essa varca per tornar.                       átrepül hegyeken és a tengeren át, hogy visszatérjen.
Solo amore                                                                  Csak a szerelem,
Quando fugge e va lontano                                      ha elszökik és messzire megy,
Speri invano                                                                 hiába reménykedsz,
ma non torna più,                                                       többé nem tér vissza,
Speri invano                                                                 hiába reménykedsz,
Ma non torna più.                                                       nem tér többé vissza.

Ne la penombra dolce della sera                             Az est édes félhomályában
Passa la primavera.                                                     múlik a tavasz.
Cinguettano le rondini nel volo,                                A fecskék röptükben csicseregnek,
Ebbre di luce e d'aria,                                                  megittasulva a fénytől és a levegőtől,
Ed io son triste e solo;                                                 de én szomorú vagyok, és egyedül;
Monti e mare tu non varchi                                       Te nem repülöd át a hegyeket és a tengert,
per tornar.                                                                      hogy visszatérj.

Mia piccina,                                                                   Kedvesem,
Fosti tutta la mia vita;                                                  te voltál az egész életem;
Sei fuggita                                                                      elszöktél,
E non torni più.                                                             és többé nem térsz vissza,
Sei fuggita                                                                       elszöktél,
E non torni più.                                                              és többé nem térsz vissza.

9./ 5. Torna a Surriento (1902) Térj vissza Sorrentóba

 (nápolyi tájszólás) 

Vide 'o mare quant'è bello                                         Nézd a tengert, milyen szép!
Spira tantu sentimento                                               annyi érzelemre ihlet,
Comme tu a chi tiene mente                                      mint te, akire gondolsz,
Ca scetato 'o faie sunnà                                              ha az ébren van, rólad álmodik.
Guarda, guarda, chistu ciardino                                  Nézd, nézd ezt a kertet,
Siente, siente sti sciure arance                                    érezd, érezd a narancsvirágok illatát,
Nu profumo accussì fino                                             az illatot, mely végül
Dinto 'o core se ne va                                                  a szíved közepébe hatol.
E tu dice: "Io parto, addio!"                                        És te azt mondod: Elmegyek, isten veled!
T'alluntane da stu core                                                 Eltávolodsz e szívtől,
Da sta terra de l'ammore                                              a szerelem földjétől,
Tiene 'o core 'e nun turnà                                             van szíved nem térni vissza?

Ma nun me lassà,                                                           Hát ne hagyj el engem,
Nun darme stu turmiento!                                              ne okozz ilyen szenvedést,
Torna a Surriento,                                                           térj vissza Sorrentóba:
Famme campà!                                                               hagyd, hogy éljek!

Vide 'o mare de Surriento,                                               Nézd a sorrentói tengert,
Che tesoro tene nfunno                                                    milyen kincset rejt a mélye,
Chi ha girato tutto 'o munno                                             aki körbejárta az egész világot,
Nun l'ha visto comm'a ccà                                                (az) sem látott ennél szebbet!

Guarda attuorno sti Sserene                                              Nézd, körül e szirének
Ca te guardano 'ncantate                                                   elbűvölve néznek reád,
E te vonno tantu bene                                                        annyira szeretnek,
Te vulessero vasà                                                               csókolni akarnának!
               
E tu dice: "Io parto, addio!"                                               És te azt mondod: Elmegyek, isten veled!
T'alluntane da stu core                                                        Eltávolodsz e szívtől,
Da sta terra de l'ammore                                                     a szerelem földjétől,
Tiene 'o core 'e nun turnà                                                    van szíved nem térni vissza?

Ma nun me lassà,                                                                 Hát ne hagyj el engem,
Nun darme stu turmiento!                                                    ne okozz ilyen szenvedést,
Torna a Surriento,                                                                térj vissza Sorrentóba:
Famme campà!                                                                     hagyd, hogy éljek!
               




[1] Az első szám a daloknak  Jonas Kaufmann Dolce Vita CD-je szerinti sorszámát, a második a Mein Italien c. riportfilmben lévő sorrendet jelzi.
[2] Homályos értelmű sor: az angol fordítás szerint felhevíti a vért, de az olasz szó jelentése valójában ’felold’.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése