2016. november 26., szombat

Hector Berlioz: Faust elkárhozása - részletes tartalom

I. rész

1. szín
Magyar puszta.
Faust élvezi a természetet és az egyedüllétet, de ez mégsem elégíti ki.

2. szín Meghallja a falusiak távoli énekét és táncát, ami még jobban tudatosítja benne a saját nyomorúságát.

3. szín Katonák jönnek: A "Duna fiai" harcra készen, büszkén horják fegyverüket, de Faust nem vágyik harci dicsőségre. Rákóczi induló.

II. rész

4. szín
Észak Németország. Faust a dolgozószobájában egyedül.
A derűs vidék unalmából Visszatért régi városába. Szenvedése végtelen, el akarja dobni az életet, de a halál visszariasztja.
A távolból a húsvéti ünnep énekhangjai szólnak. Ez felébreszti benne a gyermekkor emlékeit, amikor még hinni tudott. Könnyes szemmel úgy érzi, az ég visszanyerte őt magának.

5. szín
Hirtelen megjeleni Mefisztofelész. Gúnyolja Faust ellágyulását. Faust kérdésére az "Élet Szelleme"-ként (Esprit de Vie) mutatkozik be, boldogságot, gyönyört és Faust minden kívánságának teljesítését ígéri. Faust vele megy, hogy lássa, mit tud.

6. szín a lipcsei Auerbach pincéje
Mulatozó társaság frivol dalokat énekel: Brander egy forrón szerelmes patkányról, amelyik a forró sütőben leli vesztét. A mulatozók egy gyászfúgát énekelnek az emlékére. Ezután Mefisztofelész énekel dalt egy bolháról, akit egy herceg felkarolt. A bolha a nagy jólétben elbizakodott, odahozta az egész rokonságát, még az udvaroncok és féltek a hatalmától, s inkább vakaróztak. A tanulság: ha ilyennel találkozol, azonnal csapd agyon. 
Faustot undorítja ez a társaság. Mefisztofelész máshová viszi.

7. szín
Ligetek és rétek az Elba partján.
Mefisztofelész a virágok között álmot bocsát Faust szemére. Gnómok és szilfidek segítenek altatni. Faust álmában Margit nevét ismételgeti. Körülötte a szilfidek táncot járnak, majd eltűnnek.
Faust hirtelen felébred, és a gyönyörű álomkép eredetijét akarja látni.

8. szín Katonák és diákok menetelnek át a városon győzelemről, borról és szerelemről szóló vidám dalt énekelve. Ez utóbbiak latin énekébe Faust és Mefisztofelész is bekapcsolódik.

III. rész
Dobok és trombiták takarodót fújnak.

9. szín Este Margit szobájában
Faust a szerelem előérzetében vágyakozva néz szét, s szép, fiatal, ideális szerelméről áradozik. Úgy érzi a sok szenvedés után végre megtalálja a boldogságot.

10. szín
Mefisztofelész elbújtatja Faustot egy függöny mögé, mert jön Margit.

11. szín Margit nyugtalanul érkezik, és elénekli a Thulai király dalát. A király a sírig hűséges volt: haldokló szerelmesétől egy szép kelyhet kapott, s csak ebből ivott mindig. Mikor érezte utolsó óráját, mindenét szétosztotta az örököseinek, csak a kelyhet tartotta meg. Az utolsó lakomáján ivott belőle, majd a kelyhet a tengerbe dobta. Többé már nem ivott.

12. szín
Invokáció
Az utcán Margit háza előtt
Mefisztofelész összehívja nyugtalan lángú lidérceit, akik táncot járnak a ház előtt. Mefisztofelész ezután egy "erkölcsi dalt" énekel Margit biztosabb elveszejtésére.

13. szín
Mefisztofelész szerenádja
Egy lány este bement a szeretőjéhez, de mint lány már nem jött ki onnan. A veszélyes percben állj ellen, amíg a kedvesed nem ad jegygyűrűt neked.
Szétkergeti a lidérceket.

14. szín
Margit szobája
Faust megjelenik, és szerelmet vall. Margit már látta őt álmában, s várta őt.
14. szín Kettősüket Mefisztofelész zavarja meg: a szomszédok felébredtek, Margit anyja közeledik. Faustnak távoznia kell. Majd másnap újra találkozhatnak. A színt a két szerelmes ijedt búcsúzása, Mefisztofelész sürgetése a távozásra, és a szomszédok kara zárja.

IV. rész
15. szín
Margit a szobájában egyedül egy gyönyörű románcban Faustra gondol, aki elhagyta, és akit hiába vár vissza.
Esteledik, a távolból a katonák, majd a diákok éneke szól, takarodót fújnak. "Ő nem jön."

16. szín Erdők és barlangok
Faust invokációja a természethez: a természet kebelén a saját nyomorúságát kevésbé érzi. A viharok szele, a erdők zúgása, a sziklák gördülése, a vízesések morajlása felé száll a vágya, hangja szeretne összeolvad a természet zajával. Miután a boldogság elillant a szívéből.

17. szín
Recitativo és üldözés
Mefisztofelész megmászva a sziklákat, hozza a hírt, hogy Margit börtönben van, anyagyilkossággal vádolják. Faustot várván minden este túl sokat adott altatóként az anyjának abból a barna folyadékból, amit Fausttól kapott, és az belehalt. Faust követeli Mefisztofelésztől, hogy mentsék meg Margitot. Mefisztofelész hajlandó segíteni, de Faustnak alá kell írnia egy régi pergament, hogy holnaptól őt fogja szolgálni. "Mit bánom én a holnapot, amikor most szenvedek!" És aláírja a szerződést.
Mefisztofelész előhívja fekete paripáit, és elvágtatnak.

18. szín
Száguldás a mélybe
Síkságok, hegyek és völgyek
Faust és Mefisztofelész két fekete paripán vágtat.
Faust kétségbeesetten gondol az elhagyott Margitra. Útjukon parasztokat látnak, akik egy útszéli keresztnél Szűz Máriához fohászkodnak. Vágtájukkal Mefisztofelész szétkergeti őket.Faust egyre rémesebb dolgokat lát: előbb egy rémes szörny követi őket, majd éjjeli madarak szárnyukkal csapkodva, rémes rikoltással. "Félsz?" kérdezi Mefisztofelész, és megállnak, de Faust tovább akar menni. Mefisztofelész eszeveszett vágtára biztatja a lovakat. Faust rémes kacajjal táncoló csontvázakat lát, végül véreső folyik. Mefisztofelész dörgő hangon hirdeti győzelmét, és elsüllyednek.

19. szín
Pandaemonium (a Pokol fővárosa)
Az elkárhozottak és démonok
Érthetetlen nyelven szörnyű éneket énekelnek.
A Sötétség Hercege megkérdezi, hogy Faust, e büszke lélek, önként, szabadon írta-e alá a szerződést az ördöggel. Mefisztofelész igenlően válaszol. A démonok Mefisztofelészt diadallal viszik, és körültáncolják, miközben érthetetlen éneküket folytatják.

Epilógus a Földön
Az elkárhozottak és a démonok éneke:
A pokol elcsendesült. Csak a lángtavak forrnak, csak a fogak csikorgása és a lelkek gyötrői hallatszanak. A rémség misztériuma beteljesedett.

Az égben
Égi szellemek dicsőítő éneke
Margit megdicsőülése

A szerelem tévútra vitte, de most eredeti, egyszerű szépségében fogadják őt az Égben. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése