I. rész
1. szín
Magyar puszta.
Faust élvezi a természetet és az egyedüllétet, de ez mégsem
elégíti ki.
2. szín Meghallja a falusiak távoli énekét és táncát, ami
még jobban tudatosítja benne a saját nyomorúságát.
3. szín Katonák jönnek: A "Duna fiai" harcra
készen, büszkén horják fegyverüket, de Faust nem vágyik harci dicsőségre.
Rákóczi induló.
II. rész
4. szín
Észak Németország. Faust a dolgozószobájában egyedül.
A derűs vidék unalmából Visszatért régi városába. Szenvedése
végtelen, el akarja dobni az életet, de a halál visszariasztja.
A távolból a húsvéti ünnep énekhangjai szólnak. Ez
felébreszti benne a gyermekkor emlékeit, amikor még hinni tudott. Könnyes
szemmel úgy érzi, az ég visszanyerte őt magának.
5. szín
Hirtelen megjeleni Mefisztofelész. Gúnyolja Faust
ellágyulását. Faust kérdésére az "Élet Szelleme"-ként (Esprit de Vie)
mutatkozik be, boldogságot, gyönyört és Faust minden kívánságának teljesítését
ígéri. Faust vele megy, hogy lássa, mit tud.
6. szín a lipcsei Auerbach pincéje
Mulatozó társaság frivol dalokat énekel: Brander egy forrón
szerelmes patkányról, amelyik a forró sütőben leli vesztét. A mulatozók egy
gyászfúgát énekelnek az emlékére. Ezután Mefisztofelész énekel dalt egy
bolháról, akit egy herceg felkarolt. A bolha a nagy jólétben elbizakodott,
odahozta az egész rokonságát, még az udvaroncok és féltek a hatalmától, s
inkább vakaróztak. A tanulság: ha ilyennel találkozol, azonnal csapd
agyon.
Faustot undorítja ez a társaság. Mefisztofelész máshová
viszi.
7. szín
Ligetek és rétek az Elba partján.
Mefisztofelész a virágok között álmot bocsát Faust szemére.
Gnómok és szilfidek segítenek altatni. Faust álmában Margit nevét ismételgeti.
Körülötte a szilfidek táncot járnak, majd eltűnnek.
Faust hirtelen felébred, és a gyönyörű álomkép eredetijét
akarja látni.
8. szín Katonák és diákok menetelnek át a városon
győzelemről, borról és szerelemről szóló vidám dalt énekelve. Ez utóbbiak latin
énekébe Faust és Mefisztofelész is bekapcsolódik.
III. rész
Dobok és trombiták takarodót fújnak.
9. szín Este Margit szobájában
Faust a szerelem előérzetében vágyakozva néz szét, s szép,
fiatal, ideális szerelméről áradozik. Úgy érzi a sok szenvedés után végre
megtalálja a boldogságot.
10. szín
Mefisztofelész elbújtatja Faustot egy függöny mögé, mert jön
Margit.
11. szín Margit nyugtalanul érkezik, és elénekli a Thulai
király dalát. A király a sírig hűséges volt: haldokló szerelmesétől egy szép
kelyhet kapott, s csak ebből ivott mindig. Mikor érezte utolsó óráját, mindenét
szétosztotta az örököseinek, csak a kelyhet tartotta meg. Az utolsó lakomáján
ivott belőle, majd a kelyhet a tengerbe dobta. Többé már nem ivott.
12. szín
Invokáció
Az utcán Margit háza előtt
Mefisztofelész összehívja nyugtalan lángú lidérceit, akik
táncot járnak a ház előtt. Mefisztofelész ezután egy "erkölcsi dalt"
énekel Margit biztosabb elveszejtésére.
13. szín
Mefisztofelész szerenádja
Egy lány este bement a szeretőjéhez, de mint lány már nem
jött ki onnan. A veszélyes percben állj ellen, amíg a kedvesed nem ad
jegygyűrűt neked.
Szétkergeti a lidérceket.
14. szín
Margit szobája
Faust megjelenik, és szerelmet vall. Margit már látta őt
álmában, s várta őt.
14. szín Kettősüket Mefisztofelész zavarja meg: a szomszédok
felébredtek, Margit anyja közeledik. Faustnak távoznia kell. Majd másnap újra
találkozhatnak. A színt a két szerelmes ijedt búcsúzása, Mefisztofelész
sürgetése a távozásra, és a szomszédok kara zárja.
IV. rész
15. szín
Margit a szobájában egyedül egy gyönyörű románcban Faustra
gondol, aki elhagyta, és akit hiába vár vissza.
Esteledik, a távolból a katonák, majd a diákok éneke szól,
takarodót fújnak. "Ő nem jön."
16. szín Erdők és barlangok
Faust invokációja a természethez: a természet kebelén a
saját nyomorúságát kevésbé érzi. A viharok szele, a erdők zúgása, a sziklák
gördülése, a vízesések morajlása felé száll a vágya, hangja szeretne összeolvad
a természet zajával. Miután a boldogság elillant a szívéből.
17. szín
Recitativo és üldözés
Mefisztofelész megmászva a sziklákat, hozza a hírt, hogy
Margit börtönben van, anyagyilkossággal vádolják. Faustot várván minden este
túl sokat adott altatóként az anyjának abból a barna folyadékból, amit Fausttól
kapott, és az belehalt. Faust követeli Mefisztofelésztől, hogy mentsék meg
Margitot. Mefisztofelész hajlandó segíteni, de Faustnak alá kell írnia egy régi
pergament, hogy holnaptól őt fogja szolgálni. "Mit bánom én a holnapot,
amikor most szenvedek!" És aláírja a szerződést.
Mefisztofelész előhívja fekete paripáit, és elvágtatnak.
18. szín
Száguldás a mélybe
Síkságok, hegyek és völgyek
Faust és Mefisztofelész két fekete paripán vágtat.
Faust kétségbeesetten gondol az elhagyott Margitra. Útjukon
parasztokat látnak, akik egy útszéli keresztnél Szűz Máriához fohászkodnak.
Vágtájukkal Mefisztofelész szétkergeti őket.Faust egyre rémesebb dolgokat lát:
előbb egy rémes szörny követi őket, majd éjjeli madarak szárnyukkal csapkodva,
rémes rikoltással. "Félsz?" kérdezi Mefisztofelész, és megállnak, de
Faust tovább akar menni. Mefisztofelész eszeveszett vágtára biztatja a lovakat.
Faust rémes kacajjal táncoló csontvázakat lát, végül véreső folyik.
Mefisztofelész dörgő hangon hirdeti győzelmét, és elsüllyednek.
19. szín
Pandaemonium (a Pokol fővárosa)
Az elkárhozottak és démonok
Érthetetlen nyelven szörnyű éneket énekelnek.
A Sötétség Hercege megkérdezi, hogy Faust, e büszke lélek,
önként, szabadon írta-e alá a szerződést az ördöggel. Mefisztofelész igenlően
válaszol. A démonok Mefisztofelészt diadallal viszik, és körültáncolják, miközben
érthetetlen éneküket folytatják.
Epilógus a Földön
Az elkárhozottak és a démonok éneke:
A pokol elcsendesült. Csak a lángtavak forrnak, csak a fogak
csikorgása és a lelkek gyötrői hallatszanak. A rémség misztériuma
beteljesedett.
Az égben
Égi szellemek dicsőítő éneke
Margit megdicsőülése
A szerelem tévútra vitte, de most eredeti, egyszerű
szépségében fogadják őt az Égben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése